A novemberben megjelent blogpost során elsősorban a saját tapasztalataimat osztottam meg. Maga a holacracy bevezetése nagyon jól hangzik, jó a story, ami körülötte forog, mi számos kézzelfogható eredményt is elértünk vele, ugyanakkor nem mindenkinek ajánlott. Az alábbi postban a saját véleményem mellett általam megkérdezett, holacracy bevezetésében már részt vett szakértők szubjektív véleményét is összefoglalom arra a kérdésre válaszolva, hogy kinek ajánlott, és kinek nem való a holacracy.
2007-ben, amikor csatlakoztam a Com-Forth-hoz még negyedmilliárd körül volt az árbevételünk, amelyet 8-10 fővel értük el. Nagyjából ugyanezzel a létszámmal tornáztuk fel 2014-re 600 millió forint felé. Talán furcsának tűnhet elsőre, de én nem vagyok híve a hirtelen, gyors növekedésnek. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - 2018 végére már közel 20 fővel dolgoztunk, és az árbevételünk meghaladta az egymilliárd forintot. Ez a növekedés önmagában jól hangzik, de legalább annyi kihívást is hozott az életünkbe, ezért egyértelmű volt, hogy az alapvető szervezeti működésen változtatnunk kell.
Emlékszem, amikor néhány éve még arról vitatkoztam egy multinacionális cégnél középvezetőként dolgozó ismerősömmel, hogy oké-e társasjátékozni meg babzsákban dögleni munkaidőben a kollégákkal. Akkoriban már bejárta az Internetet a hír, hogy a Prezi irodájában műfüves dombon lehet laptoppal az ölben ücsörögni, nem beszélve az ingyenes reggeliről vagy egyéb hasonló úri huncutságnak tűnő munkahelyi szolgáltatásokról és juttatásokról. Az ő álláspontja természetesen az volt, hogy az ember dolgozni jár a munkahelyére, nem szórakozni, és teljesen indokolatlan dolgozói elvárás, hogy az évi kétszer kötelezően kipipálandó csapatépítő összeboruláson kívül bárminemű kikapcsoló programot engedjen meg egy cég a munkavállalóinak.