A tervezés témájával már korábban is foglalkoztunk, azonban vannak olyan, a gyógyszeriparra jellemző sajátosságok, melyek miatt érdemes ezen cikksorozat keretében, hasonlóan laza formában, elsősorban az íratlan (ököl)szabályok mentén is külön fejezetet szentelni, tesszük ezt ismét a teljesség igénye nélkül, hiszen a GMP környezetben zajló műszaki tervezési folyamat önmagában több kötetes könyvhöz elegendő témát szolgáltat.
Beruházói oldalról gyakran felmerül kérdésként, mi is tulajdonképp a validáció, van-e egyáltalán valós haszna, miért és milyen mélységig kell elvégezni. Számos szakkönyv, segédlet és szabvány tárgyalja a validációt, annak módjait és menetét. Mi ehelyett mégis azt szoktuk javasolni a mérnök kollégák számára, hogy egy csésze tea mellett beszélgessünk kicsit arról, ki mit ért egy rendszer fejlesztése, kivitelezése és használata során a mérnöki, beruházói, felhasználói oldalról szükséges tevékenységek alatt.
Az élet legalapvetőbb cselekmény-sorait is megtervezzük, anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk, pedig amit teszünk, éppen olyan triviális, mint ahogy egy sötét szobába belépve villanyt kapcsolunk. Mindenki tervez: a háziasszony, a kőműves, az orvos, a mérnök. Ki fejben, ki papíron, az élet minden területén. Mégis, az utóbbi évtizedekben pont a legfontosabb területeken a tervezés indokolatlanul és veszélyesen háttérbe szorult (vagy háttérbe szorították), ironikus módon azokra projekt érdekekre hivatkozva, amelyek aztán a leginkább kárát szenvedik hiányának.